Földrajz

Börzsöny...

2010.03.26
2010.04.22

Az alacsony, alig kétszáz méteres aljzatból meredek oldalakkal csaknem ezer méter magasságig nyújtózó élesen kirajzolódó, lenyűgöző tömegű hegység, az Északnyugati Kárpátok, s egyben az Észak-Magyarországi Középhegység legnyugatibb tagja.

Délről a legnagyobb magyar folyó a Duna szép ívű kanyarja öleli körül, mintha valami óriási kar tartaná, nyugatról és északról viszont a legkisebb magyar folyó a gyakran rakoncátlankodó Ipoly határolja, egyedül keleten érintkezik közvetlen szárazfölddel, a szelídlankás Nógrádi medencével.

Így távlati megjelenésében a három nagy tájképi egység: a hegység monumentális tömege, a szemet nyugtató víz, és a szelíd síkság egyaránt megtalálható.

Közelről még gyönyörűbb a táj...

E különlegesen vad szépségű, érintetlennek tűnő hegység éles gerincei, hegyes csúcsai, meredek oldalfalú mély völgyei, és zárt fenséges erdői szertelen változatosságban tűnnek fel, mégis harmonikus egységet alkotnak.

Fennsíkjai nincsenek, így „csupacsúcs” hegységnek mondhatjuk, amelybe az ember – pár turistaháztól, vadászháztól eltekintve – még nemigen vetette meg a lábát.

Nem véletlen, hogy az 1900-as századfordulón a „Turisták Lapja” munkatársai még valóságos felfedező kirándulást tettek a Börzsönyben. Ennél is régebben 1834-ben a „Regélő” cikkírója még „...a magas hegyláncoktól övezett völgyek kivizsgálására és topographi helyzetének kifürkészésére induland...” írja Antallfy Gyula az 1957-ben megjelent „Börzsöny” című könyvében.

Sajnos az emberi célok ma már gátlástalanabbak lettek, nem állnak meg a szépség „kifürkészésénél” (Lásd az egyik legszebb tájunk - a Duna-kanyar túlzott beépülését). A Börzsöny utolsó zárt hegységünk. Fennsík nélkülisége, nem tette alkalmassá jelentősebb mértékű emberi betelepedésre, nehéz terepviszonyai pedig erősebb feltárását hátráltatták. Mindezen sajátságainak köszönhetően még választhatunk: Választani a tiszta levegő és a benzingőz, a madárdal és a motorfűrész sivítása, a csend és a qvadok dübörgése, az ösvények avarszőnyege és az erdő mély keréknyomokkal felszabdalt területe között. Ahol az ember a természetben lassan már nem találja meg a természetet.

Tudjuk, mindennapi életünkben elengedhetetlenül fontos a fából készült asztal, a szék, a kályha melegéhez az azt tápláló tűzifa. De a testi pihenéshez, szellemi felüdüléshez, az éltető egészséghez, a szép utáni vágyunk teljesüléséhez egyre inkább szükségünk van a háborítatlan természethez jutás lehetőségére is.

S mindez a Börzsönyben ma még megtalálható!

Teszáry Károly