Bernecebaráti
A trianoni diktátum máig ható sokkot okozott kulturális és gazdasági kapcsolatrendszerünkben. A határnyitás lehetőséget teremthet a megszakadt kapcsolatok részleges helyreállítására.
Az Árpád-kori földvár területén épült ősi templomunk már messziről jelzi, hogy itt egy katolikus település fekszik. Bár a történelem viharai számtalanszor a pusztulás szélére sodorták az itt élőket, szorgalmas munkájukkal mindig sikerült újjáépíteni a települést. A kevésbé termékeny területeken a bogyósgyümölcs-termelés biztosított hosszú időn keresztül biztos megélhetést, de ma már sajnos több bosszúságot és keserűséget okoz, mint megélhetési lehetőséget.
A filoxéra pusztítása előtt híres volt falunk bortermelése, de ennek mára szinte nyoma sem maradt.
A környező erdők évszázadokon keresztül biztos megélhetést jelentettek. Volt, hogy a település férfilakosainak 60%-a erdőn dolgozott, de ez a tevékenység is már a múlté. Az 1950-es évektől megindult a fiatalok elvándorlása. (Az akkori 2200 lakosból mára 922 maradt.)
Az érintetlen természeti környezet, a jó levegő, az itt élők vendégszeretete a megüresedett portákra városi embereket vonzott. Az erdők vadbősége kedvelt vadászterületté tette környékünket, de a horgászok és túrázást kedvelők is kellemes időtöltésre lelhetnek.
Ha többet is meg szeretne tudni falunkról, jöjjön el, tegyen egy kirándulást, biztosan nem fogja megbánni.
