» q Települések » Nagybörzsöny

Nagybörzsöny története

A település a XX. század elején miniszteri rendelet útján nyerte a "Nagy-" előtagot, korábban Börzsönynek hívták. E név valószínűleg szláv eredetű, ebből származhat a német Pilsen ill. Deutschpilsen is. A Könyves Kálmán öccse, Álmos herceg által 1108 táján életre hívott dömösi prépostság alapítóleve Belsun-ként említi, a XIII. század derekától pedig általában Bersen alakban szerepel.

A belterületen - az ős- és népvándorlás-kori anyag mellett - több helyen kerültek elő X-XII. századi leletek, melyek szintén azt bizonyítják, hogy már az Árpád-kor elején lakott volt.

A község két legrégebbi temploma az eddigi kutatások eredményei szerint XIII. század első feléből, közepéről származik; a mai Bányásztemplomot valószínűleg az ekkortájt érkezett német vendégek, a Szent Istvánnak szentelt egyházat pedig a magyar lakosság építhette. A nyugatról származó telepesek fő megélhetési forrása a földművelés, leginkább a szőlőtermesztés lehetett, de e mellett a XIII. századtól kezdve ismertek az itteni bányászatra vonatkozó szórványos adatok is. 1293-ban már az esztergomi érsekségé a település, és ennek birtokában is marad a XX. századig. 1417-ben, 1433-ban és 1439-ben oklevelek említik a Börzsöny birtok területén lévő, a hegység belsejében található bányákat, melyekből ekkoriban aranyat, ezüstöt és más érceket termeltek ki.

A hódoltság idején, majd az azt követő évszázadokban a többségében német ("szász") lakosságú Börzsöny / Pilsen Hont megye déli részének egyik legjelentősebb helysége, melyet 1553 óta gyakran oppidumként (azaz bizonyos kiváltságokkal felruházott helyként) említenek. Bizonyára a gyakori hadjáratok, portyázások miatti védelmül emelték a helybéliek 1632-ben a Szent István-templom körüli (a mainál egykor jóval magasabb) kerítőfalat.

A törökök kiűzése utáni évtizedekben az érsekség több tucat felvidéki katolikus német családot telepített le az addig nagyrészt evangélikus Börzsönyben, amivel csaknem megduplázta ennek lélekszámát. 1788-ban készült el Batthyány József esztergomi érsek támogatásával az új barokk Szent Miklós-templom, mely a - gótikus és reneszánsz elemeket őrző - kicsiny Bányásztemplom helyébe lépett a gyülekezet fő egyházaként. A lutheránusok fatemploma a II. József-féle türelmi rendelet kihirdetése utáni időszakban, 1784-ben került felszentelésre; 1844-es leégése után 1852-re épült fel helyén klasszicista stílusú utóda.

A település lassú hanyatlása már az első világháború után, a Felvidék elcsatolásával megindult, de 1941-ben még kétezren éltek itt. Az igazi fordulópontot az 1945 utáni évek jelentették; az utóbbi hat évtizedben folyamatosan öregszik és csökken a község népessége, jelenleg alig nyolcszázan laknak ebben a régies hangulatú kis faluban.

Említést érdemel még az Antal-féle műemlék vízimalom, mely másfél évszázada áll a Börzsöny-patak partján. A tájház több száz éves épületében kis hely- és bányatörténeti kiállítás várja a látogatókat. A községet keskeny nyomtávú erdei vasút kapcsolja össze Nagyirtáspusztával, ahol étterem és vendégház áll a kirándulók rendelkezésére. Köztes megálló Kisirtáspuszta, ahol több kiadó turistaházat találunk. Nagybörzsönyből számos jól felfestett túraútvonal vezet a hegység északi, középső és délnyugati része irányába, ami miatt a természetjáróknak is kedvelt kiindulópontja.
Programajánló