Előterjesztés a Kormány számára

Meglátásunk szerint ezek az elvek a hegyvidéki nemzeti parkok tekintetében csak úgy biztosíthatók, hogy az Aggteleki, a Bükki és a Duna–Ipoly Nemzeti Park állami tulajdonú erdőterületeinek kezelése (az érintett erdészetek tárgyi/személyi állománya), nonprofit gazdálkodásának irányítása KvVM felügyelettel átkerül az érintett nemzeti park igazgatóságokhoz. Romániában a 2010-ben felálló új kormányzati struktúrában az erdők, az erdőgazdálkodás a környezetvédelmi tárcához került…

„Védett hegyvidékeink csak úgy lehetnek versenyképes, kínálatbővítő ökoturisztikai „termékek”, ha az erős természetvédelem – kezelői jogokkal, megfelelő szervezeti, működési feltétel-háttérrel, általa irányított nonprofit (erdő)gazdálkodással biztosított vonzó, fenntartható környezettel, a környezetbarát turizmus elfogadott formáira tekintettel – az ökoturisztikai marketingrégiók
(pl. hegyvidéki nemzeti parkok) védelem alatt álló részének teljes jogú gazdája lesz.”

Országos Ökoturizmus Fejlesztési Stratégia 10.7.4 (Pannon Egyetem Turizmus Tanszék, 2008)

A javaslat a nemzeti parkok ökoturisztikai kínálatát erősíti, hiszen a természeti/turisztikai vonzerő gazdasági okokra visszavezethető sérülése (a fenntarthatóság elvét meghaladó mértékű, nyereségérdekelt fakitermelés, tehergépkocsis rönkszállítás turistaúton) mindmáig fékezte a versenyképes hegyvidéki turisztikai desztinációk kialakítását, az önkormányzatok, turisztikai szolgáltatások bevételteremtő képességét.

A nemzeti parkok ökoturizmusáról beszélve évek óta „jótékony félhomályban” maradt az a tény, hogy e célterületek erdőkezelése nem a nemzeti parkok, hanem a kőkemény gazdasági érdekek hajszoltságában álló erdőgazdasági zrt.-k kezelésében áll, tevékenységük felülírhatja a legnemesebb ökoturisztikai elképzeléseket is. A Szabó Imre minisztersége elején felvállalt, de csendben elhalt előterjesztés a természetvédelem pozícióinak erősítésén túl egyértelműen a nemzeti parkok turizmusfejlesztését is szolgálja, hiszen a természeti vonzerő fenntartásának bebiztosítása, az „egyszereplős” területkezelés/fejlesztés, a természetvédelem prioritása, a gazdasági indíttatású fakitermelés lehetőségének kizárása a hegyvidéki nemzeti parkok turizmusának, fejlődésének biztosítékai.

A fentiek alapján előterjesztés a Kormány számára nemzeti parkjaink értékeinek védelme, turizmusa, települései, szolgáltatásai érdekében:

1. A nemzeti parkok teljes, a tájvédelmi körzetek meghatározott (pl. fokozottan védett) területein a nyereségérdekelt erdőgazdálkodás nonprofittá alakítása, az üzemtervek végrehajtásának felfüggesztése, a természetvédelem zónáira tekintettel történő újraszerkesztése. (Intézkedési feladat: „A nemzeti parkokban a fenntarhatóság és a védelem érdekeit figyelembe vevő erdőgazdálkodás kialakítása.” (Országos Ökoturizmus Fejlesztési Stratégia 10.7.4)

2. A védett állami hegyvidéki erdőterületeket az FVM helyett a KvVM természetvédelemért felelős szakállamtitkársága felügyelje, a gazdálkodás, a védett terület komplex irányítása kerüljön át a nemzeti parkok igazgatóságaihoz. Ez lenne a valódi állami erdőgazdálkodás.

3. A nemzeti parkokban a nonprofit erdőgazdálkodást a természetvédelem, a fenntarthatóság elve, érdeke, ésszerű igénye és ne a merkantilista szemlélet szabályozza.

4. A vadgazdálkodást a védett erdőterület vadeltartó-képességének ismeretében – különleges rendeltetésű vadászterületté nyilvánítva – a nemzeti parkok igazgatóságai szabályozzák.

5. Az értékesített fa hasznát, az egyéb (pl. turisztikai) bevételeket, a szolgáltatói (magán)szféra befizetett adójának kikalkulált %-át átlátható módon vissza kell forgatni a fenntartható természetvédelem és az ökoturizmus helyi (kistérségi) forrásaihoz, önfejlesztő fejlődést garantálva.

6. Az ökoturizmus marketingjét (turistakalauzok, -térképek, honlapok, képeslapok, prospektusok), érdekvédelmét, háttér infrastruktúrájának kiépítését, fenntartását, típusainak szabályozását a nemzeti parkoknál fel kell fejleszteni.

7. A költségviselés/hasznosulás elvén (!) külön költségvetési soron kell biztosítani a hegyvidéki turisztikai berendezések (pihenők, források, kilátók, emlékhelyek, információs táblák, turistaútjelzések stb.) fenntartását, ill. a turisztikai közösségi közlekedési szolgáltatások (erdei kisvasutak, a részben turisztikai célú MÁV, Volán vonalak) megrendelését, használhatóságát. Az Országos Ökoturizmus Fejlesztési Stratégia (10.1.2: Aktív, természetjáró infrastruktúra fejlesztése) is szükségesnek tartja „a jelzett turistautak, jelzések jogi védelmének megoldását” ill. az „országos támogatás és megoldás/rendszer” létrehozását „a túraútvonalak karbantartására”, valamint rögzíti: „Az ökoturizmus egyik feltétele a természetbarát közlekedési módok preferálása és elősegítése… Egyes utazási módok – pl. kisvasutak – az ökoturisztikai termék részei az élmény és a közlekedés jellege miatt.” (10.4.1: Környezetbarát- és tömegközlekedési módok használatának elősegítése)

8. A turistautak/tanösvények járhatóságára (pl. kerítések, benőtt ösvények, rönkszállító nehézgépjárművek útrombolása) kiemelt figyelmet kell fordítani, a turistautakon történő gazdálkodási/szállítási célú gépjármű-közlekedést is meg kell tiltani, ill. ha az a termelési helyszín miatt elkerülhetetlen, az Erdőtörvény 93.§ (3) bekezdése szerint a turistautat az igénybevételt követően haladéktalanul helyre kell állíttatni.

Összefoglalva: Az ökoturisztikai marketingrégiókban ható erőket úgy kell hasznosítani, egy irányba állítani, hogy a nemzeti parkok rangjukhoz méltóan, nemzeti értékként, nonprofit, komplex terület- és erdőgazdálkodással, a természetvédelem céljainak teljesítésével olyan ökoturisztikai termékké váljanak, mely valódi kínálatbővítést jelent a magyar turizmus számára.

A fenti új nemzeti parki, az ökoturizmusnak „megágyazó” területkezelést legelőször modellterületként a Magas-Börzsönyben, a Duna–Ipoly Nemzeti Park tájegységében, a Királyrét–Diósjenő–Kemence–Nagybörzsöny–Márianosztra–Kóspallag–Királyrét által határolt körben javasoljuk megvalósítani. (Az Országos Ökoturizmus Fejlesztési Stratégia intézkedési feladatként írja elő: „hegyvidéki védett területeken olyan ökoturisztikai mintaterült létrehozását, ahol a fentebb említett markáns környezetromboló tevékenységek teljesen kizárásra kerülnek.” – 10.7.4: Az erdőgazdaságok és a természetvédelem tevékenységének összehangolása az ökoturizmus érdekében) A terület viszonylagos érintetlenségének köszönhető természeti értékei, téli-nyári turisztikai lehetőségei (természetjárás, kerékpározás, télisportok Nagy-Hideg-hegyen), a térség szélét érintő kisvasútvonalak környezetbarát közlekedési eszközei (a Szob–Nagybörzsöny kisvasútvonal teljes, turisztikai célú helyreállításának befejezésével), a perem településeinek turisztikai fogadókészségei (Diósjenő, Kemence), látnivalói (Nagybörzsöny, Nógrád, Drégelypalánk), s nem utolsó sorban az érintetlennek mondható hegység Budapesthez és a Dunakanyarhoz való közelsége, jó megközelítési lehetőségei optimális feltételeket kínálnak egy hegyvidéki „ökoturisztikai paradicsom” kialakításához.