» Földrajz

Az alacsony, alig kétszáz méteres aljzatból meredek oldalakkal csaknem ezer méter magasságig nyújtózó élesen kirajzolódó, lenyűgöző tömegű hegység, az Északnyugati Kárpátok, s egyben az Észak-Magyarországi Középhegység legnyugatibb tagja.

Délről a legnagyobb magyar folyó a Duna szép ívű kanyarja öleli körül, mintha valami óriási kar tartaná, nyugatról és északról viszont a legkisebb magyar folyó a gyakran rakoncátlankodó Ipoly határolja, egyedül keleten érintkezik közvetlen szárazfölddel, a szelídlankás Nógrádi medencével.

Így távlati megjelenésében a három nagy tájképi egység: a hegység monumentális tömege, a szemet nyugtató víz, és a szelíd síkság egyaránt megtalálható.

Rövid emberi léptékünkben szinte elképzelhetetlenül hosszú, a földtörténet időskáláján viszont alig pár pillanatnyi idő az a 16.5 millió év, amivel vissza kell forgatnunk az idő kerekét. Igen a Börzsöny tulajdonképpen fiatal hegység, életkora alig tizede a Mecsek, s alig huszada a Velencei hegységnek.

A Börzsöny a mérsékeltövi hegyvidéki éghajlat sajátos vonásaival rendelkezik. A hegység szigetszerűen emelkedik ki a környező alacsony területek szintjéből, útjában áll a különböző irányú szeleknek. Földrajzi helyzete elég sajátos, aminek éghajlati jelentősége igen nagy. Ugyanis egyrészt összekötő kapocs a Dunántúli Középhegység és az Észak-Magyarországi Középhegység között, másrészt elválasztó hegység az Alföld és a Kisalföld között.

(Kenyeres Oszkár, 2002)
A nagybörzsönyi ércbányászat révén a területről már a XI-XII. századtól vannak irodalmi, illetve a XIII. századtól hiteles adatok, majd a következő évszázadokból is a bányászatnak köszönhetően maradtak fenn különböző levéltári említések...
Programajánló